Drága olvasóim! Még magam sem értem, hogy miért késtem annyit ezzel a résszel. Nagyon röstellem és borzasztóan sajnálom is. Remélem viszont, hogy még mindig kíváncsiak vagytok Aurore történetére. Ha igen, akkor nem is húzom tovább a szót :) Jó olvasást!
Álmomban kék színek kavarogtak körülöttem. Mintha egy hatalmas kék örvényben lettem volna.
Mindenféle árnyalat szerepelt közöttük, némelyik kavargott, némelyik pedig
lustán lebegett a levegőben. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem az
ujjaimmal a vibráló kavalkádot, de amint odanyúltam, váratlanul Jack arca
jelent meg a kezem alatt. Jack mosolyogva lenézett rám.
- Aurore!
– hallottam a hangját. Furcsamód álmomban nem mozogtak az ajkai, de mégis
tisztán értettem a szavait.
- Aurore!
– Sürgetőbb hangnemben mondta ki a nevem, és úgy éreztem, hogy közvetlenül a
fülembe mondja ezt a szót. – Ez nem igaz. Felébredsz te valaha?
A mondathoz kíséretképpen valaki megrázta a vállamat is, ezért
rögtön kinyitottam a szemem. Kiegyenesedtem az ülésben és értetlenül a
mellettem guggoló fiúra pislogtam, akinek a keze a vállamon maradt, legutóbbi
mozdulata emlékeként. Eszembe jutott az álmom, ezért összeráncoltam a
szemöldököm. Jack nyilván azt hitte, hogy nem nézem jó szemmel, hogy a vállamat
fogdossa, ezért gyorsan elkapta a kezét.
- Hány
óra van? – Kérdeztem körbenézve a buszon.
A járművön lekapcsolták a világítást, ezért már esti
sötétség honolt. Kipillantottam az ablakon és tudatosult bennem, hogy bizony
már beesteledett. Szinte mindenki aludt, azonban néhány ember arcát kékes fény
világította meg és buzgón nyomkodták a telefonjaikat. Aha, szóval vannak itt
még éjszakai baglyok.
- Körülbelül
félt tizenegy körül lehet. Dugóba kerültünk, ráadásul többször is megálltunk
útközben. Elcsúsztunk egy kicsit – túrt bele a hajába Jack, miközben elnyomott
egy ásítást.
- Te
miért nem alszol? – Pillantottam Jack helye felé, ahol Cameron mindkét ülést
elfoglalva, édesdeden szunyókált.
Jack elmosolyodott. Felállt, azután lenézve rám,
válaszolt:
- Az
előbb ébredtem fel. Sőt, Cam folyton rám dőlt, ezért inkább hagytam, hadd
aludjon kényelmesen, én pedig felálltam. Ennyi – rontotta meg a vállát. – Egyébként
hamarosan már ott leszünk annál a várnál, ahol lesz a kirándulás – jegyezte meg
„mellékesen”.
Bólintottam, azután felemelkedtem az ülésből, hogy
kinyújtózhassak egy kicsit. A busz hirtelen egy hatalmasat fékezett és a
következő pillanatban már a földön találtam magam, a fölém tornyosuló Jackkel.
Szerencsére nem esett rám teljesen, a fülem mellett a tenyerére támaszkodva
tartotta magát. Miközben engem nézett, azt kezdtem megvitatni magamban, hogy
hogy lehet valakinek ilyen csodálatosan kék szeme, mint Jacknek.
Mellettünk valaki megköszörülte a torkát. Jack sietve
felállt és felsegített engem is. Cameron vigyorogva, leplezetlenül tudálékos
arckifejezéssel és sokatmondó pillantással méregetett minket, én pedig éreztem,
hogy az arcom egyre jobban lángvörösre gyúl. Lesütöttem a földre a tekintetem,
remélve, hogy a hajam eltakarja az arcom. Viszont ezzel nem sokat segítettem
magamon, ugyanis kínos csend lépett fel mindhármunk között. Ezért inkább
visszaültem az ülésembe, és az út végéig ott is maradtam.
A busz egy hatalmas parkolóba hajtott be, ami egy vár
előtt terült el. Az összes lámpát felkapcsolták és megkértek minket, hogy
szálljunk le. Valahogy levonszoltam a cuccomat a járműről, és a parkolóban
bevártam a kissé morcos tekintetű Lis-t. Mikor mellém ért elfojtott egy
ásítást, azután tágra nyílt szemekkel bámult a semmibe, valószínűleg így akarta
megakadályozni, hogy helyben elaludjon.
Tíz perc múlva a kirándulás összes résztvevője
lekászálódott a buszról és mind várakozva néztünk a történelem tanárunkra, aki
szemmel láthatólag fontos bejelentést akart tenni. A diákok mind fáradtak,
álmosak és nyűgösek voltak, ezért a tanárok gyorsan le akarták tudni ezt az
egészet.
- Nos,
most már ugye mindenki itt van… Igazából ezt nem pontosan így terveztük, de
essünk túl rajta. Itt van ez a kalap, benne összegyűrt cetlik. Mindenki kihúz
egyet, megnézi, és holnap pedig majd megtudjátok, hogy mi lesz a papíron
található szöveg szerepe. Jó lenne, ha titokban tartanátok a kihúzott cetlik
tartalmát, de ez annyira nem fontos dolog. Most pedig kérlek, húzzatok, csak
szép sorban! - Mondta el a mondókáját a tanár, mi pedig párokban
odavánszorogtunk a kalaphoz, és húztunk egy kis galacsint.
Amikor sorra kerültem és bedugtam a kezem a kalapba, az
ujjaim rögtön rengeteg összegyűrt cetlibe ütköztek. Egy pillanatra átfutott az
agyamon a kíváncsiság, hogy vajon milyen szavakat őrizhetnek. A kalap aljáról
kirángattam egy kisebb galacsint és kihúztam. Kioldalaztam a sorból, és
szétgöngyölítettem a papírgolyót.
Királylány –
állt ferde betűkkel rajta. Értetlenül meredtem a szóra. A kirándulás témája
valami szerepjáték-féleség lesz? Bele kell bújnunk az adott karakter bőrébe,
vagy micsoda? Sok időm nem maradt ezen töprengeni, mert Lis karon ragadott és
húzni kezdett a vár felé. Időközben ugyanis a diáksereg elindult az épülethez.
Hatalmas, kőből épült falakkal, bástyákkal volt körbevéve
a várudvar, ahova legelőször értünk. Ott egy furcsa, szakállas emberrel
találkoztunk, aki elmondta, hogy merre találhatjuk a hálószobákat. Lis már-már
emberfeletti erővel rángatott maga után a folyosókon. Nem tudom, mit csinálnék
nélküle, én biztos meg sem találnám a szobánkat sem. A falakra fáklyák voltak
erősítve, a boltíves mennyezetű keskeny átjárón pedig minden lépésünk
visszhangozva kongott. Hamarosan egy csigalépcsőhöz értünk, amiből egy kétágyas
szoba nyílt. Plafontól-padlóig érő ablakokkal találtam szembe magam, amiket
bíbor színű függönyök takartak el. Talpam alatt egy enyhén süppedős szőnyeg
hevert. A háló két oldalán egy-egy szekrény helyezkedett el, egy fésülködő
asztalka, és egy olyan ajtó, amit eddig még csak nem is vettem észre. Semmit
sem szóltam, csak ledobtam a táskámat és ráültem az ágyamra. Végigsimítottam
rajta és selyemből készült, lila ágyneműhuzatot éreztem a kezem alatt. Kicsit
értetlenül, de csodálattal az arcomon meredtem az egész helyiségre. Jelenleg
fogalmam sem volt, hogy mi ez a hely, egyáltalán mi célunk van a várban, vagy,
hogy hogyan is kerülök ide. Hátradőltem az ágyon, és valami ruhaszerű dolgot
éreztem a derekam alatt. Kihúztam magam alól és érdeklődve megforgattam a
kezemben.
Csakúgy, mint az ágynemű, ez is selyemből volt szőve és
finom csipke borította a szélét. Amint kihajtogattam, rájöttem, hogy ez egy
elefántcsont fehér hálóing. Lis felé néztem, aki a másik ágyon már ruhástul
aludt. Széthúztam az ablakon az egyik függönyt és kinéztem a most már csillagos
égre. A látvány maga gyönyörű volt, ezer meg ezer csillag pislákolt a
hollófekete égen.
A szám elé emeltem
a kezem, hogy elfojtsak egy ásítást. Gyorsan átöltöztem az újonnan talált
hálóingembe és ellenőriztem magam a tükörben. Fekete hajamat és szememet erősen
kiemelte a fehér hálóing, a világos bőrömről már nem is beszélve. Összegezve, úgy
néztem ki, mint egy kísértet, vagy egy morcos sikítószellem. Az ujjaimmal
átfésültem a hajam és megdörzsöltem a szemem. Kihalásztam a zacskómból a
plüssmackómat és magamhoz ölelve azt, bebújtam az ágyba.
Leengedtem a baldachint és befészkelődtem a díszpárnák
közé. Meglepően kényelmes volt az ágy, biztos voltam benne, hogy pár másodperc
és elalszom. Azonban rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de tudtam, hogy
sajnos ezekre majd csak holnap kaphatok választ. Még utoljára felemeltem a
fejemet, hogy újból megcsodálhassam a szobát, azután egy elégedett sóhajt
hallatva elnyomott az édes álom.
Drága Aster !
VálaszTörlésHm... A történeted ZSENIÁLIS !! Nagyon szeretem, a friss fejezet pedig elképesztő lett :)
Izgatottan várom a folytatást !
Xx, Tara
Köszönöm szépen, örülök hogy tetszik :)
TörlésMegpróbálok sietni a 10. fejezettel :)
Kedves Aster!
VálaszTörlésNagyon tetszik a történet. Kiváncsi vagyok mit hozol ki belőle. Remélem hamar lesz új rész. :)
Mila xxx
Koszonom szepen, orulok hogy tetszik :)
TörlésIgyekszem nagyon, mert ugy erzem, hogy ha hamarosan nem hozom a 10. fejezetetet, elvesztelek titeket, az olvasoimat :(
xx
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a történeted, viszont ha ekkora időkihagyásokkal szenveded ide az amúgy nagyon jó fejezeteket, akkor nem lesz az egészből semmi... Folytasd kérlek, hogy megcáfolhass engem! Ne legyen igazam... ! ¡_¡
Fanni
Szia!
TörlésKoszonom szepen :)
Igen, en is nagy on jol tudom, es egy ideig az is volt bennem, hogy nem folytatom... De kesbb meggondoltam magam es megigerem, hogy most nem, de a nyaron valamikor feltetlenul lesz uj fejezet.
Tudom, sovany vigasz, de jelenleg nem vagyok otthon ,igy csak ezt tudom mondani.
xx
Atya Úr Isten. Te lány.. Imádom a blogodat! Olyan jól el lehet képzelni, annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy húúha. Ez egy olyan blog, amit mindenkinek kötelező lenne elolvasnia! Imádom és nem tagadom, hogy voltak olyan részek, amiken hangosan felnevettem. Imádom. Nincs erre jobb szó. Imádom. Kövit, de nagggyongyorsan!! ^_^
VálaszTörlésHú, köszönöm szépen :o Nagyon örülök hogy tetszik, nem is sejted mennyire örülök hogy írtál :)
VálaszTörlésHihetetlenül jól esik, köszi :)
Már írom a részt, ezen a héten biztosan kint lesz c:
xx