A szellőző hideg, poros és sötét volt. Csak néha áradt be
egy kis fény, az is csak kis réseken keresztül. Miközben másztam, hangokra
lettem figyelmes. Pearly és csapata vonult végig a sulin, egyenesen a
lánymosdóba. Szerencsémre a szellőző a wc-n is továbbhaladt, így amikor föléjük
másztam, minden egyes szavukat tökéletesen hallottam és láttam is őket, egy
vékony rács.
- Jack
olyan édes! Láttátok, hogy nézett rám? Mintha le akarna vetkőztetni a
tekintetével – vihogott Pearly, elkezdve ezzel a Jackről szóló áradozást.
- Pearly
olyan szerencsés vagy! Már jártok is? – Kérdezte az egyik lány.
- Persze,
te butus. Mondjuk, aggaszt engem valami – hallgatott el Pearly. Körbenézett,
majd látva a kíváncsi tekinteteket, folytatta:
- Tudjátok,
van ez a lány, Aurore. Amikor elmegy előttünk, mármint Jack és előttem, Jack
mindig utána bámul. De nem úgy, ahogy rám, hanem olyan furcsán. Már ha értitek,
hogy értem – hadarta el, amiből azt köveztettem, hogy kezd emiatt kétségbe
esni.
- Nyugi
P. Jacknek nem hiszem, hogy sokat számítana az a lány, hiszen te mondtad
mennyire oda van érted. Amúgy pedig kinek kéne pont Aurore? – nevetett fel
dölyfösen az egyik „barátnője”, mire az egész mosdóban nagy hahota támadt.
Köszi, én is szeretlek
titeket.
Ezután, mindenki a tükörhöz
tolakodott, hogy megigazítsa a sminkjét és a haját, majd kiözönlöttek a
csempézett helyiségből. Szinte már az összes lány elment, csak ketten maradtak
bent.
- Nem
tudom te hogy vagy vele, de én sajnálom ezt az Aurore nevű lányt – sóhajtott az
alacsonyabb, szőke hajú. Megdermedtem és lenéztem rájuk. Lehet, hogy
összebarátkozhatnék velük? Reménykedve, vadul dobogó szívvel hallgattam az alattam
folyó beszélgetést.
- Mindenki
piszkálja, meg minden. Viszont visszatérve a Jack témára… Pearly nem mondott el
valamit. Néha szoktam figyelni őket, mármint Pearly-t és Jacket, és amikor
Jack, akár csak egy pillanatra is, meglátja azt a lányt, teljesen megváltozik.
Te nem láttad?
- Ó,
tudom, miről beszélsz. Tök fura. Emlékszel, amikor Jacket láttuk egyszer
Aurore-ral? Mintha megváltozott volna. Egyáltalán nem úgy viselkedik Aurore
közelében, mint Pearly-ében. Mintha Pearly-vel csak kényszerből lenne együtt.
- Pontosan
ezt akartam mondani! – Helyeselt a szőke lány – Nekem Aurore nagyon
szimpatikus. Egyszer megpróbáltam megszólítani, de nagyon gyorsan eltűnt,
mintha ott se lett volna.
Legszívesebben kiugrottam volna a
szellőzőből és odakiáltottam volna nekik, hogy: „Hé, itt vagyok! Miért nem
szólítottatok meg? Szükségem lett volna rá!”. De nem tehettem. A következő
mondatuk azonban elkergette az összes barátnős álmomat.
- Akármennyire
szeretnék is vele barátkozni, már nem lehet. Pearly barátai vagyunk, és ha megtudná,
hogy elpártoltunk tőle, nevetségessé tenne minket mindenki előtt – Suttogta
csüggedten a szőke hajú lány.
- Anne,
Sophie! Jöttök? – Dugta be a fejét az egyik barátnőjük az ajtón. Összerezzentek
és gyorsan eltipegtek.
Szomorúan néztem utánuk. Vajon igaz, amit Jackről
mondtak? Bár most nem tudom, hogy miért viselkedik így velem. Akkor talán lenne
bennem még egy kicsi, csak egy csöppnyi remény az iránt, hogy lehetne valakim,
és nem lennék egyedül.
Tovább vonszoltam magam a szellőzőben, egészen addig, amíg
egy lenyitható kis ajtót nem találtam. Ez is egy raktárba nyílt, viszont ennek
az ajtaja nem volt bezárva, sem elreteszelve. Könnyedén kislisszoltam a
folyosóra, leporoltam a ruhámat és elbattyogtam a szekrényemhez.
A zsebemben megrezdült a telefonom.
- Figyelj
Aurore, sajnálom, hogy nem mondtam el! Megértem, hogy haragszol, de nem tudtam,
hogy hogyan közöljem veled a hírt… - szólalt meg a telefonban Crass csüggedten.
- Crass,
mégis miről beszélsz? – Tudakoltam tőle zavarodottan. Ám gyorsan bontottam a hívást,
ugyanis a szemem sarkából megláttam Jacket és Bradet közeledni, ezért beugrottam
a szekrénybe és becsuktam az ajtót. A mi sulinkban 1,5x05 méteres szekrények
vannak, aminek eddig nem láttam előnyét. Mostanáig.
Jack megállt közvetlenül előttem, de hál’ istennek nem
vett észre.
- Brad…
Kérdezhetek valamit? – Dőlt neki az egyik szomszédos suli boxnak.
- Tőlem
– tette zsebre a kezét Brad.
- Miért
is piszkálod, vagyis piszkáljuk Aurore-t? Tudtommal nem követett el semmi olyan
dolgot, amiért megérdemelné az ilyen bánásmódot – mondta furcsa hanglejtéssel
Jack. Mintha túlságosan közönyösnek próbált volna tűnni. Vagy csak bebeszélem
magamnak?
- Jack
Way, te még új vagy ebben az iskolában – vigyorgott a focista srác. – Nem
ismered az itt folyó dolgokat - válaszolt, majd egy csattanást hallottam. Egy
pillanatra lefagytam, mert azt hittem, hogy Jack lekevert egyet Bradnek, de
hamar megbizonyosodtam róla, hogy csupán a másik fiú is nekitámaszkodott a szekrénynek.
- Komolyan
kérdeztem Brad – kúszott fülembe Jack egyszerre komoly és szemrehányó hangja.
- Jól
van haver. Poén volt, nyugi – mentegetőzött a másik. – Egyébként csak annyi a
sztori, hogy senki sem bírja a csajt. Olyan fura, meg minden. Ráadásul jókat
röhögünk, ha megszívathatjuk valamivel – vihogott. – Valld be, hogy élvezted,
amikor bezártuk a raktárba!
Szünet. Egy darabig Jack nem szólt
semmit, mintha gondolkodott volna a válaszon.
- Élveztem
volna, ha olyan emberrel csináljuk, aki valóban megérdemli.
Brad ledermedt (vagyis csak gondolom, hogy ledermedt,
mert nem láttam).
- És
tudod mit? Befejeztem. Legközelebb mellette fogok kiállni, ha elkezded
piszkálni. Csak azért, mert „furcsa”, vagyis nincsenek barátai, mert rosszkor
volt rossz helyen, már utálni kell? Megérdemled, hogy téged utáljanak inkább,
Brad – vágta oda az előbb említett fiúhoz a szavakat, majd indulatosan hátat
fordított neki és a lépcsők felé vette az irányt.
- Gondold
meg jól, Jack! Te is nevetség tárgya leszel! Biztos vagy benne, hogy ezt
akarod? – Kiáltotta utána Brad, de Jack nem szólalt meg. Vagy azért mert már
nem hallotta, vagy csak nem akart válaszolni.
Nem telt bele pár perc, de hamarosan (persze miután leadta
a dühét pár szerencsétlen szekrényen) ő is eltávozott a helyszínről.
Óvatosan kiléptem eddigi búvóhelyemről és a szekrénynek
dőlve nagyot sóhajtottam. Jack ki akar állni mellettem? Ez most azt akarja
jelenteni, hogy lemondana a…
Gondolataimat a csengő fülsiketítően éles hangja zavarta
meg és oszlatta szét. Ha nem akarok elkésni bioszról, jobb lesz, ha szedem a
lábaimat.
Órák után rögtön hazasiettem. Elkönyveltem magamban, hogy
mindenképp visszahívom Crasst, elvégre valami nagyon fontos dolgot akart
mondani (a hangjából ítélve). Mi lehet az? Görcsösen szorongattam válltáskám
bőrpántját és lépteimet megnyújtva, egyre gyorsabban igyekeztem haza.
A konyhába érve szokás szerint ledobtam táskámat az egyik
székre és már elindultam volna a szobám felé, kezemben a telefonommal, amikor
anya csípőre tett kézzel megállt előttem.
- Hová
igyekszel kisasszony? – Pillantott le rám mérgesen. Bármennyire is igyekezett
„dühös anyának” tűnni, nem igazán ment neki. Főleg, hogy még a szépen gondozott
kertjét összetipró kutyára sem tudott haragudni.
- A
szobámba. Miért?
- Felmehetsz.
De a telefonod a laptopod és minden egyebed nélkül – mondta ellentmondást nem
tűrő hangon. Mikor felvont szemöldökkel meredtem rá, hozzátette: -
Elfelejtettél szólni a történelem egyesedről kislányom. Nem gondolod, hogy
felelősséggel tartozol a tetteidért?
- De
anya. Bocsi, sajnálom, nem volt szándékos, ígérem, mindent megteszek, hogy
kijavítsam meg minden, de ne vedd el a telefonom, légy szíves! – Könyörögtem
neki kiskutyaszemekkel. Arra számítottam, hogy megenyhül esdeklő pillantásom
láttán, de meglepetten tapasztaltam, hogy anya ezúttal kemény maradt.
Értetlenül pislogtam. Azután minden
összeállt a fejemben, amikor megláttam a konyhapulton egy „Hogyan legyünk
szigorú, de egyben jó szülők?” c. könyvet. Aha, most már mindent értek.
Az összes létező dolgot bevetettem,
minden fortélyomat felhasználtam, de anya hajthatatlan maradt. Végül szomorúan,
telefon és laptop megvonással baktattam fel a szobámba, ahol levetettem magam
az ágyamra és a plafonomat bámultam.
A kíváncsiság egyre jobban eluralkodott
rajtam, Crass és az eltitkolt dolga iránt. De nem volt mit tenni. Kénytelen
kelletlen belefogtam a hosszú órákig tartó tanulásba.
Szia! :) Van itt egy kis meglepetés számodra.:) Görgess a lap aljára. :) http://csakegytortenetasokkozul.blogspot.hu/p/awards.html
VálaszTörlésHúú, nagyon szépen köszönöm *-*
TörlésNem számítottam rá, tényleg elképesztő :)
Szia! :) Van egy kis meglepetésem itt:
VálaszTörléshttp://the-letters-are-to-words.blogspot.hu/2014/03/dij_3.html ! :))
Úristen, nagyon szépen köszönöm :o
TörlésWow, nagyon jó történet, és érdekel is :) Várom a következő fejezetet :)
VálaszTörlésKöszi :) Hamarosan jön a 7. Fejezet :)
TörlésJöjjön a 7. fejezet ^^ - Timi voltam :)
VálaszTörlésKöszi, hamarosan jönni fog :)
Törlés